|
Amint a művész számos festményén régi ismerősként köszönnek vissza a szentendrei városkép kisebb-nagyobb motívumai, úgy önéletrajzi visszaemlékezéseiben is számtalanszor idézi fel érzékeny, költői reflexiókkal kisérve a kisváros atmoszféráját, lakóit, az ott történt eseményeket. Szentendrét a művészek sokféleképpen közelítették meg. Kit a pittoreszk látvány érdekelt, kit a környékbeli táj struktúrája vonzott, volt, aki indulatainak expresszív kifejezési lehetőségét lelte meg benne. A város Bálint barátjának, Vajda Lajosnak a keleti és nyugati kultúrkör metszésében egy újfajta egyetemesség modelljének kiindulópontját kínálta, Bálintnál annak a helynek az emlékképe, ahol otthon lehet. A városkép animált fragmentumaiban félelmek és örömök kísérte valós események reflexiói, tárgyatlan szorongások testesülnek meg, mint a "Mágikus éjjel Szentendrén" c. festményen is. A mélysötét kék ég előtt a kicsi sárga ház, mely a művész szavait idézve jól beitta "a nap könyörtelen sárgáit" - lelkét tárja fel a finoman felcsillanó arabeszkekben és ablakában a közismert bajelhárító szimbólumot hordozó rács védelmét élvezi az életre kelt, fenyegetően felmagasodó, fekete árnnyal szemben.
|
