Festő, grafikus. Az Iparművészeti Iskola reklámgrafikai szakán tanult 1930-34-ig, majd Vaszary János és Aba-Novák Vilmos magániskoláját látogatta. 1936-tól több nyarat töltött Szentendrén barátja, Vajda Lajos köré gyűlő fiatal művészek társaságában. 1945-ben alapító tagja az Európai Iskola nevű csoportosulásnak. Korai művein a vastag, sötét kontúrok közé szorított motívumok instabil, zaklatott kompozíciókba feszülve a látvány expresszív átírásának szándékáról vallanak. 1945 után erőteljes gesztusokkal festi a háború emlékképeit. 1947-ben Párizsban tanúja és résztvevője a második szürrealista világkiállításnak. Ennek hatására az 40-es évek végén és az 50-es évek elején képzeletbeli lények: manók, koboldok, antropomorf organikus lények népesítik be képeit. Alkotói válságában, az 50-es évek közepén tudatosan fordul Vajda transzparencia módszeréhez. A rajzokon - amelyeken elindul képi fantáziájának felszabadítása felé - egymásra montírozva már megjelennek későbbi jellegzetes motívumai: lófejes cégér, kerékforma, sváb és arab asszonyok képeinek fragmentumai.

Több, korábbi párizsi tartózkodás után 1957-61-ig Franciaországban élt. 1958-ben jelenik meg az Édition Labergerie kiadásában Bálint több, mint ezer illusztrációjával a Jeruzsálemi Biblia, mely elősegíti jellegzetes, késői stílusának kialakulását. 1959-től egymás után születnek jelentős festményei, köztük a Csodálatos halászat (1960), a Népligeti álom (1960), Itt már jártam valaha I-II. (1960). A szürrealizmus kései változatához sorolható műveken soha nem látott, belső tájakon a gyermekkor és a múlt nosztalgiával átitatott , ismerős emlékkép-töredékeinek sablonjai az álom és az emlékezés logikája szerint keverednek az ismeretlen, titokzatos, sokszor félelmet keltő figurációkkal, alakzatokkal, hogy szavakban elmondhatatlan történet szereplői legyenek.

A 60-as évek végén a a 70-es évek elején az epikus jelleget felváltja a művész szimbólum értékű motívumainak felmutatása. Az eredeti összefüggésből kiszakított elemek a főszereplői a festményeknél ironikusabb hangvételű montázsoknak és sokszor groteszkebb fogalmazású objekteknek is. Több kötetben megjelentetett írásai illetve visszaemlékezései a kor művészeti életére vonatkozó fontos források.