Jellegzetes képviselője a nemzeti tematikájú monumentális festészetnek. Bécsben tanul. Ő tudja felvirágoztatni a monumentális faldekorációt és annak gazdag tárgykörét festészetünkben.
Olaszországi és párizsi tartózkodása után telepedik le Pesten. Nyári és Pekry elfogatása című (1857), még külföldön festett képe előadásában szabadabb lendületével és egész felfogásával az első igazán romantikus festmény nálunk. A gesztusok hevessége, a képet átható erő később már hiányzik alkotásaiból, mintha hazatérve a művész elbizonytalanodott volna. Erre vall az Újoncozás 1848 előtt (1861) című képe, amely nemcsak tárgyválasztásában, de felfogásában is a kritikai realizmushoz sorolható. A szemlélő számára bizonyossá válik, hogy nemcsak a véget nem érő katonáskodást látja a festményen, hanem általában az elnyomatás korának jelenségeit. A hatvanas években festett történelmi tárgyú művei felfogásban mindvégig ezt a bátor magatartást képviselik, de előadásuk egyre akadémikusabb, kifejezésük egyre szárazabb lett (Ónodi országgyűlés, Imre király elfogja pártütő öccsét). Nemcsak a szabadságharc tragédiájára akar emlékeztetni, de az egységben rejlő erőre is.
A hetvenes években festi egyik legismertebb történelmi tárgyú festményét: Kun László és Habsburg Rudolf találkozását (1873), amellyel figyelmeztet arra, hogy a Habsburgokat a múltban a magyar uralkodó segítette hatalmuk megtartásában. Az előadás nagyvonalúsága leginkább falfestményein bontakozik ki. Ezeket 1860 és 1880 közt alkotta, részben a Vigadó, részben a Nemzeti Múzeum díszítésére. Mindkét esetben nemcsak a monumentális méret megkívánta világos kompozíciót és nagy gesztusokat alkalmazza sikerrel, de jól illeszkedik az építészeti környezethez is. Különösen szerencsés volt a Vigadó kistermét díszítő Attila lakomája (elpusztult a II. világháborúban), ahol a kompozíció közepén elhelyezett uralkodó alakjával típust teremtett. A Nemzeti Múzeum lépcsőházának falait díszítő sorozatra Lotz Károllyal együtt kapta a megbízást. Than feladata volt a kereszténység felvételétől a kiegyezésig terjedő korszak eseményeinek ábrázolása. Nagy lélegzetű, de hűvös és kissé száraz hangulatú alkotásai nem találkoztak olyan kedvező visszhanggal, mint vonzóbb festői előadású társának alkotásai. Than ezért elkedvetlenedett, Olaszországba távozott, ahonnan 1890-ben tér vissza, hogy átvegye a Ligeti halálával megüresedett titkári állást a Képzőművészeti Társulatnál. Ekkor már kevéssé vett részt a művészeti életben és így értékesen indult, etikus cselekedetekben gazdag pályája valamiképp csonka maradt.
Előző lapra