A művésztelepi festők szívesen keresték fel a Nagybánya fölötti Rozsály-hegy oldalában megbúvó erdésztanyát, az Izvorát. Különösen Glatz Oszkár, aki 1897 tavaszán öt hónapra fel is költözött ide, hogy remeteségében olajkép-sorozatot fessen plein airben. Iványi Grünwaldot főként 1900 és 1901 nyarán találjuk az izvorai kirándulók között, amikor a Bércek között című nagyszabású figurális kompozícióját festi. Pompás régi magyar viseletbe öltözött figurákat ábrázolt fény- és levegőtelítette plein-air egységben, és a környezet ezernyi reflexével borította.
A kisebb méretű Völgyben című kép szinte azonos monumentális tájélményt sugároz és talán nem tévedünk, ha a nagy kép előkészítő változatának tartjuk, ahol a festő főképp a táj szerkezetének és néhány alapszín viszonyának a tisztázásával akart megbirkózni. A meseszép természetet és a benne letelepedett, megbabonázott figurákat leegyszerűsített tömegekben és formákban rögzítette a vásznon. A napfénnyel telített, erős valőrökkel megragadott alapszínek-a zöld táj, a kék ég és folyó, a piros takaró és a fehér ruha - jelképpé koncentrálónak.
A festmény színkompozíciója távoli rokona Szinyei Merse Pál Majálisának, de egyben meg is haladja az általa, 1873-ban felvetett és akkor tökéletesen megoldott problémát. A hasonló képi gondolatnak ebben a XX. századi felvetésében a látványfestészettől való eltávolodást, és a posztimpresszionizmus irányába tett lépést érzékeljük.