Az első világháború kitörésekor Mednyánszky azonnal frontszolgálatra jelentkezett, de korára való tekintettel elutasították. Felvették viszont harctéri rajzolónak. Szinte minden fronton végigkísérte az osztrák-magyar hadsereget, egyszer meg is sebesült. Villachban 1916. augusztus 13-án felvett leltára aszerint csupán a délnyugati frontról 223 nagy rajzot és akvarellt, valamint 412 kisebb rajzot készített. A szabadságolások idején aztán ezekből születtek budapesti és bécsi műtermében az egyetemes művészetben is páratlan festői látomások. Vannak köztük démoni igézetű, a szenvedés legmélyebb bugyraiba betekintést engedő közelképek éppúgy, mint a Kárpátok, vagy az Alpok nagyszerű kulisszái között vonuló embertömegek tragikus kiszolgáltatottságának messziről megfigyelt összképei. Az öldöklés és megöletés iszonyú sodrásában elcsigázott katonák nyomorúságos pihenését is számtalanszor megörökítette.
Ezen a képen már nincs ember - egykori jelenlétére csupán a hóban sorjázó sírkeresztek utalnak - a természet magárahagyatottan szenved a viharban. A máskor oly barátságos égbolt most szürke fellegeivel nyomasztóan a színtelen és jellegtelen tájra. A fehértől feketéig táguló szürkés színvilág maga is reménytelenséget sugall. Ég és föld megszokott aránya felborul, hogy az előbbi sivársága még erősebben jellemezhesse a komor valóságot.