A birtokára visszavonult, magára maradt festő a jernyei családi kastélyt elhagyva 1877-ben saját házat épített, mely köré az 1880-as évek derekán telepített kertet, A festői hallgatás éveiben és később is egyik kedvenc foglalatossága volt a művészi csoportosítású fák, díszcserjék és virágok fejlődésének megfigyelése. Gyümölcsösével is hozzáértően foglalkozott. A gondosan kiválasztott formájú, színű és tenyészidejű növényzet századunk első évtizedében már teljes pompáját nyújtotta a benne megfelelő képmotívumokért sétáló festőnek, aki újabb - és újabb részleteket választott ki megörökítve. Almafás képének laza lomb- és virágfestése a természet fölényes ismeretét mutatja. Egységesen, nagyvonalúan kezeli a látványt, de nem csak a felületi villódzás érdekli: a virágba borult fákat körbeöleli a finoman érzékeltetett atmoszféra könnyed levegőssége. Kompozíciója itt sem válik síkszerűvé, hiszen a sokféle zöld árnyalattal, a különböző lombozatú fatömegek egymás mellé és mögé helyezésével tökéletes téri illúziót kelt. A kép élénkzöld gyepével, mosolygós kék egével és fehér csipkébe öltözött fáival maga az üdén sugárzó tavasz jelképe.
Szinyei Mersétől iróbarátja, a nagyszerű emberismerő Mikszáth Kálmán vásárolta meg a képet, mely ma is legfőbb dísze az író múzeummá alakított egykori lakóházának.