A kép a művész técsői korszakának egyik főműve. Felfogásában Munkácsy Mihály Poros útja és Tornyai János alföldi kopár tájai közé helyezhetjük. Hollósyt tájképeiben is a társadalmi tartalmat sugárzó hangulat megragadása izgatta, ezért is került olyan messzire a nagybányai festők öncélúbb művészetszemléletétől.Bár szálkás, bontott ecsetvonásokkal, pasztózusan rakta fel a színes reflexektől villódzó festékrétegeket, képe mégsem a magyar falu esetleges, villanásnyi impressziója. A festő számtalan szemlélődésből leszűrt megfigyelését kristályosította sokatmondó kompozíciójába. "Lényegében a tág értelemben vett festői realizmusnak az impresszionizmus és divizionizmus néhány elemét is gyümölcsöztető egyéni változatáról van szó" - írja a népről Németh Lajos - "amelyben a természet tárgyias szemlélete egységbe került a lírai értelmezéssel, a realizmus sok mindent magába szívott és önös stílussá vált.".