A zöld-lila-sárga kontrasztos harmóniájára épülő, nagyvonalúan összegező kompozíció Nagybányán készült: a helyszínen szépen felismerhető a városkát körülvevő hegyek szelíd lejtésű kúpjáról, friss ligetéről. Az ugyancsak ez évből származó, rálátásos Nagybányai utcarészlet hangsúlyosabban kontúrozó felfogásával szemben a festő nem alkalmazott olyan vastag és sötét színű körvonalakat, mint az a hagyomány ellen lázadó neósokra akkoriban általában jellemző volt. A távlat érzékeltetése céljából egyébként ott is puhábban kezelte a háttéri fák tömegeit, tehát a tájábrázolás bizonyos kettősségre jelezte a még megőrzött nagybányai tradíciót is. Tihanyi párizsi tanulmányútját követően festett facsoportos képe főként Cézanne és kevésbé a francia Vadak művészetének ismeretét sugallja: ezúttal nem élt olyan lángoló színekkel, mint másik említett képén. Formaanalízise külön-külön síkokra tördeli a lombos ágakat, ezt a megoldást aztán másik festők - Nagybányán tanuló fiatalok és Nyolcak-csoportbeli társai - is szívesen alkalmazták. A ferde irányú, sávozó technikájú ecsetvonások sajátos belső ritmust és ezáltal egyfajta elvont vitalitást eredményeznek, mely átmenetet képez az érzékies természetábrázolás és a gondolati szerkezetesség között.