Művészete valahol középúton helyezkedik el a nagybányaiak fény-árnyék hatásokra építő és a Nyolcak szerkezetes festésmódja között, sőt a húszas években kifejezésmódját a német expresszionizmus is megtermékenyíti.
A 20-as évek második felében gyakran megfordul Párizsban, festi a város utcáit, házait, a Quartier Latint. E képek stílusa egyszerre szolidan kubisztikus és dekoratívan színes (a Fauves-ok hatása), de mindenekelőtt naturális.
A Párizsi utca című munkája elsősorban Utrillo városképeinek formai és szellemi rokona. A kompozíciót a házfalak, a tetőszerkezetek, a manzárdok, valamint a színes, kirakatokat árnyékoló ernyők függőlegesei és vízszintesei - megannyi konstruktív forma - alkotják, de Perlrott geometrizmusa lágyabb és színesebb, mint például a 10-es években fellépő Nyolcak csoport tagjaié. Mindenből egy kicsi: a szerkezetből, a színességből, ragaszkodás a látványhoz: így összegezhető festészete.