A romantika egyik jellemző vonása Európa-szerte a Kelet, az egzotikum iránti érdeklődés volt, melyet eleinte főként az irodalom táplált, de a festészetben is teret nyert. Ligeti Antal gróf Károlyi István révén 1857-ben járta be a bibliai tájakat: megfordult Jeruzsálemben, Betlehemben, Názáretben, lerajzolta a libanoni cédrusokat - magokat is hozott magával megbízója fóti parkjának gazdagítására - és járt Alexandriában, Kairóban, Baalbekben is. Tudomásunk szerint ő az első magyar művész, aki megrendítő szentföldi élményeit papíron rögzíthette. Rajzai sokszor szerepeltek folyóiratokban és újságokban, mint a különböző orientális témájú cikkek illusztrációi. Hazatérve olajfestményeken dolgozta fel a rajzokon rögzített helyszíneket.
Több oázisképe közül ez a legkorábbi. Ezeken eléggé szárazon, festői izgalom nélkül festette meg a magyar szemek olyannyira egzotikus tájat. Csupán a képek témája tekinthető romantikusnak, a festésmód inkább akadémikus, kortársai azonban lelkesedéssel fogadták képeit. Ligeti az 1862-es londoni világkiállításon is egy "Pálmacsoport a Szaharában" című képpel vett részt, melyet előzőleg Budán mutattak be és amelyet a bécsi kormány egy angliai képtár részére meg is vásárolt.