A bécsi tanulmányok idején festette ramsaui tájaktól eltekintve Mészöly egész életét a magyar alföldi és dunántúli tájak festésének szentelte. Még hazájától távol, müncheni és párizsi műtermében is Balaton menti és Tiszaparti részletek foglalkoztatták. Kiváló forma- és színemlékezete és sok-sok helyszíni vázlata és tanulmányrajza segítette a valószerű hatás elérésében. Párizsi tartózkodása alatt tudomásunk szerint csupán egy-egy vázlatot készített Le Havre-ban és Honfleurben. Nem ismeretes azonban, hogy tudatában volt-e annak, hogy jó két évtizeddel azelőtt ez utóbbi városka volt az impresszionizmus egyik szülőhelye. Hazatérte után, anyagi helyzetében végre megerősödve, megnősült és Velencébe ment nászútra.
A Lidó Mészöly egész életművének legmodernebb alkotása. 1871-től sorban keletkezett lakonikusan egyszerű képei korszerű vonulatát teljesíti ki általa. Bátran elhagy minden dekorációt és pusztán az eléje táruló három őselem, a föld, a víz és a levegő egységes látványát festi szélesen, lendületesen, kiváló atmoszféra-teremtő erővel. A kép impresszionisztikus jellege valószínűleg a megelőző párizsi hónapok tanulságaiból is táplálkozik, emellett a magyar művész egyéni törekvéseiből is levezethető. Áttetszően könnyed ecsetjárása Boudin preimpresszionizmusára rímel.