A Nagybányára költözött művész a legkülönfélébb témákkal foglalkozott. Nézete szerint a művészi alkotás alapfelvétele az állandó munka. Példamutató következetessége és céltudatossága legalább olyan mértékben hatott művésztelepi társaira, mint fokozatosan kiteljesedő nagyszabású festészete. Bibliai témájú és tájképei mellett szívesen örökítette meg a kies környékű erdélyi városka jellegzetes figuráit is: a változatos tematika új- és új művészi feladatot jelentett. Munkából hazatérő favágókat három ízben festett. A borús hangulatú másik két képnél sokkal megragadóbb ez a valamelyest világosabb tónusú festmény, melyben a lemenő nap meleg sugarai bearanyozzák a fáradt férfialakokat. Itt is jelen van mély embersége, mely képeinek annyiszor kölcsönöz költői hangulatot. Panteisztikus természetszemlélete, mely főként a Három királyok és az Esthangulat lovakkal című egykorú képeit jellemzi, lényegében a favágós kompozíciót is átlényegíti. A figurák együtt élnek a természettel - tulajdonképpen belőle erednek - az aranyszínű és zöldes reflexek egyformán beborítanak embert és tájat.