Id. Markó Károly 1832-től haláláig Itáliában élt, és a szintén Olaszhonban élt XVII. századi klasszikus francia tájfestők, Claude Lorrain és Gaspard Poussin művészetének hatására a természet látványától megihletve festette campagnai és toszkán tájait, melyeket mitológiai, bibliai vagy olasz népi jelenetekkel élénkített.
Markó a hazai művészeti élettel mindvégig kapcsolatban maradt: rendszeresen küldözgette képeit Pestre, az 1840-től rendszeresített műegyleti kiállításokra, és otthona mindig nyitva állt festő-honfitársai számára. A hazai sajtó is figyelemmel kísérte munkásságát, s már életében "magyar Claude Lorrain"-ként ünnepelték.
Életének utolsó szakaszában készült egyik legnépszerűbb és legnagyobb méretű képe, a "Halászok", melyben mintegy összegezte mesterségbeli tudását. A táj természeti gazdagsága atmoszférát teremtő színperspektívával, finom részletezése egységes képfelület-alakítással párosult.