MÉSZÖLY Géza
(1844, Sárbogárd - 1887, Jobbágyi)

Falu vége



1875
Olaj, vászon, 40 x 78 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Mészöly festményein az intim hangulat természetesen kapcsolódott a plein-air szemléletéhez, melynek hol tárgyiasabb-naturalisztikusabb, hol pedig költőibben elvonatkoztató irányát képviselte - a kiválasztott motivum, a világítás, illetve saját hangulata függvényében.

Természetszemléletének biztonságát ritmusérzéke és egyszerűsítési kézsége segíti. Biztos alapra helyezi képeit: nemcsak a talajnak és a föld felszínének adja meg egyszerű eszközökkel a struktúráját, hanem a fákon is mindig érvényesülnek a szerkezeti elemek: a fatörzsek és ágak anatómiai felépítését is érzékelteti. Paraszt- és halászemberei, asszonyai mozgásukban kifejezően, tömeghatásukban biztonsággal igyekeznek életszerűbbé tenni kompozícióit. Így azok - viszonylagos statikusságuk mellet is - sokszor pillanatfelvétel hatását keltik. A forráshoz vízért jött asszonyok csoportja itt is természetes összhangot alkot a tájjal, jelenlétük a falusi mindennapok egyszerű költészetét sugározza.

| Fel |