A kép a Szentendre környéki domborzatot, a Pismányi völgy lankás lejtőit ábrázolja. A mestert a táj festői átírásának, a részletformák síkba vetítésének kérdései foglalkoztatják. Tudatosan készült fel a metamorfózisra " ..egy nagyöblű tájat síkba kényszeríthetünk azáltal, hogy például az összefutó vonalak helyett szétfutó vonalrendbe állítjuk a tér jelenségeit..." (Forma és tér). A festmény felső harmadáig a vonalnyalábok összetartanak, ott azonban a távlatot egy vízszintesen elnyúló hegyvonulat zárja le. A látszati rövidülés, a közeli s a távoli színbeli egyenértékűsége, az egyenletes vastagságú kontúrozás különös perspektívát eredményez; a tér síkba kényszerül.