Berény több stílustörekvés kipróbálására és összeegyeztetésére törekvő nyitott szelleme az 1912-es évtől fordult az expresszív kifejezésmód irányába. A következő évben néhány hónapos tanulmányutat tett Itáliába, ahol a gondosan szerkesztett kompozíciót továbbra is megőrizte. A neósok és a Nyolcak indulására jellemző, erősen kontúrozott darabos formák helyébe azonban a látvány előtt rögzített forma- és színviszonylatok elemzésébe lépett. Így a gondolati kiterveltség a szenzuális közvetlenségnek adta át az elsőbbséget, mely épp a közvetlen élmény erejével telítődött expresszivitással.
A Capri-képen a tájelemek ritmikusan lüktető dinamikája és az erőteljes színellentétek hallatlan feszültséget árasztanak. Az átlók mentén biztosan kiegyensúlyozott szín- és formakompozícióban azonban - épp a bravúros ellenpontozás révén - végül is formabontás nélkül, belső nyugvópontra jutva nyer kifejezést a pazar természet és a művészi temperamentum szerencsés találkozása. Berény e törekvése Egry József festészetében találja majd meg méltó folytatását.