A Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre 1907-ben alakult. A kezdeményezők a Japán kávéház művészasztalának vezéralakjai, Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly és Rippl-Rónai József voltak. A társulat elsőként fogta össze szervezett formában a modern törekvések képviselőit, szembe helyezkedett az Országos Magyar Képzőművészeti társulattal és célja az volt, hogy a konzervatív Műcsarnokkal szemben álló festőknek saját rendezésű kiállításokkal biztosítson nyilvánosságot.
A hangsúlyos elhatárolódás és függetlenedés szándéka összekapcsolta a társulat tagjait, de az egységes fellépés mögött már ellentétek feszültek. A különböző generációkhoz és eltérő stílusirányokhoz - így a nagybányaiak és a szolnokiak plein air festészetéhez, Rippl-Rónai és Vaszary János dekoratív posztimpresszionizmusához, a neósok fauve inspirációjú művészetéhez - tartozó művészek érdekeinek érvényesítése meghaladta az egyre növekvő létszámú társulat erejét. A belső széthúzás mellett a külső körülmények is a társulat ellen szóltak. 1909 tavaszán, a MIÉNK második kiállítását követően ugyanis az önálló kiállítóhellyel nem rendelkező társulatot addig befogadó Nemzeti Szalon kiutasította őket falai közül. A szerepléstől megfosztott társulat fiatalabb művészei Rippl-Rónaival erdélyi vándorkiállítást szerveztek. A Kolozsváron, Nagyváradon és Aradon bemutatott tárlat sikere azt bizonyította, hogy a fiatalok a MIÉNK támogatása nélkül, önállóan is megállják a helyüket. A társulat 1910-ben bomlott fel.
A MIÉNK szerepe abban rejlett, hogy összefogta és nyilvánosságra hozta a soron következő aktuális törekvések képviselőit.