Középiskolai tanulmányait a pesti főreáliskolában végezte, majd 1914-1920 között a Képzőművészeti Főiskola rajztanárképző szakán tanult, később Réti István növendéke lett. 1913 és 1914 nyarán a nagybányai művésztelepen dolgozott. 1914-ben eredeti nevét Paumkirchnerről Patkóra változtatta. Tanulmányait az első világháború szakította meg, 1916-tól teljesített katonai szolgálatot. 1919 tavaszán szerzett közép- és felsőfokú rajztanári oklevelet a főiskolán. 1919-1920 folyamán Berény Róbert Városmajor utcai műtermében együtt dolgozott Korb Erzsébettel és Aba-Novák Vilmossal. 1922-1923-ban továbbképzős művésznövendék volt a Képzőművészeti Főiskola Olgyai Viktor vezetése alatt álló Grafikai Tanszékén. 1922-ben nyílt festményeiből és rajzaiból első önálló kiállítása a Belvedere kiállítótermében. Ez évben jelent meg Lenkei Henrik Régi mesterek közt című kötete, melyhez a drezdai képtár festményeiről rézkarcmásolatokat készített. Elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság Nemes Marcell-féle utazási ösztöndíját, mellyel 1923-ban Itáliában járt, ahol a klasszikus művészetet és a reneszánsz mesterek alkotásait tanulmányozta. 1924-ben újra Nagybányán dolgozott, grafikáit Mund Hugó és Pászk Jenő alkotásai mellett voltak láthatóak a művésztelepi kiállításon. Újabb festményeinek és grafikáinak nagyobb kollekcióját az Ernst Múzeum termeiben mutatták be 1924-ben és 1927-ben. A Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének tagjaként 1924-től több alkalommal szerepelt a társaság itthoni és külföldi kiállításain, grafikai lapjait reprezentatív nemzetközi szaktárlatokon is bemutatták. 1925 nyarán Aba-Novák, Bánk Ernő és Kelemen Emil társaságában Felsőbányán festett, itt készült képei közül a Szüreti pihenővel szerepelt a Műcsarnok reprezentatív Aktkiállításán. Grafikai munkáit Szőnyi István, Aba-Novák és Tarjáni Simkovics Jenő rézkarcaival együtt állították ki a Magyar Rézkarcnyomó Műhelyben. 1927-ben párizsi tanulmányúton járt. 1927-1928-ban többek között Aba-Novákkal, Barcsay Jenővel, Kelemennel, Mattioni Eszterrel és Tarjánival a Somogy megyei Igalon és a közeli Törökkoppányban töltötte a nyári hónapokat. 1927-től kezdve alkotásait rendszeresen bemutatták a KUT és a Munkácsy-Céh tárlatain. 1927-ben aranyérmet nyert a Firenzében rendezett nemzetközi grafikai kiállításon, 1929-ben grafikáit bronzéremmel jutalmazták a barcelonai világkiállításon. 1929-1931 között a római Collegium Hungaricum ösztöndíjasa volt, tanulmányútjai során csaknem az egész félszigetet bejárta. Itáliában temperával kezdett kísérletezni, majd át is tért erre a technikára, festményei kivilágosodtak, oldottabbá váltak. Több alkalommal (1930, 1932, 1938, 1940) részt vett a Velencei Biennálén. Önálló gyűjteményes tárlata - főként Olaszországban festett képeiből - 1932-ben nyílt meg az Ernst Múzeumban, és még ebben évben Balló Ede-díjat kapott. 1933-tól haláláig a Mátyás Király Gimnázium rajztanára volt. 1938-ban újabb látogatást tett Itáliában. Emlékkiállítását 1941-ben rendezték meg a Nemzeti Szalonban, 1971-ben a Magyar Nemzeti Galériában, illetve 1996-ban a Belvárosi Aukciósházban.