Goebel Jenő a Paizs nevet újságíró bátyját követve később vette fel. Gyermekkori skarlátja következtében rosszul hallott, és sántítva, bottal járt. 1915-1916-ban az Iparrajziskola üvegfestő részlegében tanult, 1916-tól 1924-ig a Képzőművészeti Főiskolára járt, először Zemplényi Tivadar, majd Réti István volt a mestere, 1916-ban megfordult Nagybányán. 1921-től rendszeresen részt vett a Nemzeti Szalon, az Ernst Múzeum és a Műcsarnok kiállításain. 1924 júliusában, tanulmányai befejezését követően Nemes Marcell-ösztöndíjjal Párizsba utazott, ahonnan 1925 decemberében tért haza. Itt a Grande Chaumiere Akadémián tanult, 1924 végén majd 1925 márciusától novemberig a Barbizonban dolgozott. 1925 júliusában önálló kiállítást rendezett a párizsi Galerie du Zodiaqe-ban, ahol ötven munkáját mutatta be. 1925 márciusában a Szinyei Merse Pál Társaság által díjazott művészek első kiállításán, novemberben pedig a Kéve Művészegyesület XVI. kiállításán szerepelt. Franciaországból való hazatérése után, 1926 februárjában Nagybányára utazott, itt októberig dolgozott. A Szépművészeti Múzeum 1924-ben a Magyar ugar, 1927-ben a Nyári vihar után című képét vásárolta meg. 1927-ben már Szentendrén festett, a következő év januárjában többedmagával megalakította a Szentendrei Festők Társaságát. 1929-ben még Szőnyi neoklasszicizmusának hatását tükröző képeket festett, 1930-ban viszont fordulat következett be művészetében, temperaképei a metafizikus festészettel mutatnak rokonságot, az 1930-as években készült látomásszerű, fantasztikus művei a szürrealizmushoz állnak közel.