1908-ban Pécsett érettségizett, utána gyógyszerészetet tanult, mellette rajzolt és festett. 1911-ben Budapesten gyógyszerészmesteri oklevelet szerzett, két évig Kolozsvárott, majd 1914-1918 között Pécsett dolgozott önkéntes gyógyszerésztisztként. 1913-1914-ben, majd 1918 után Dobrovics Péter mellett tanult, akinek aktivista stílusa meghatározta képzőművészeti munkásságát. Expresszív színvilágú akvarelleket alkotott, tagja lett a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők társaságának. Műveivel 1919-ben Stefán Henrikkel együtt a pécsi Nőegylet termeiben mutatkozott be. Tagja volt az 1920-ban alakult Pécsi Művészkörnek, itt expresszionista képeivel tűnt ki. 1920 végén Stefán Henrikkel műtermi kiállítást rendezett, 1921-ben a Művészkör Pécsett rendezett kiállításán expresszív naturalista műveivel szerepelt. Ez év áprilisában Molnár Farkassal és Stefán Henrikkel Itáliába utazott, majd rövid bécsi tartózkodás után társaival együtt jelentkezett a weimari Bauhausba. 1922 végén a KURI manifesztum aláírója volt. 1921-1922-ben Caesar Klein professzornál tanult, majd Gottfried Heinersdorf üvegfestő műhelyében dolgozott Berlinben. 1923-tól Budapesten, a Lehel úton megalapította az Országos Üvegfestészeti Műhelyt. Alkotásait 1924-ben mutatták be a Nemzeti Szalon termeiben. Hamarosan felhagyott a táblakép-festészettel, 1948-ig üvegablakok készítésével foglalkozott. 1939-ben alkotásaiból kiállítást rendeztek a Műteremben. A két világháború között számos - gyakran egyházi megrendelésre készült (Temetőkápolna, Pécs; gyárvárosi templom, Győr; plébániatemplom, Mohács, illetve Kaposvár) - üvegablak tervezésében és kivitelezésében vett részt.