A Szőnyi-kör aktos képeinek egyik csoportját azok az enteriőrben ábrázolt jelenetek alkotják, amelyeken a figurák ruhátlanságára hétköznapi magyarázat kínálkozik: a nőalakokat fürdés előtt vagy után, öltözködés vagy szépítkezés közben látjuk. Szőnyi 1919-es sikeres Műcsarnok-beli bemutatkozása után pár hónappal, az 1920-as Tavaszi tárlaton ismét két festménnyel szerepelt. Közülük a Fürdő után című valószínűleg azonos azzal a Magyar Nemzeti Galériában őrzött nagyméretű aktkompozícióval, amelynek lappangó olajvázlata a Kompozíció aktokkal egyik előtanulmányával közös fotón látható, egyalakos rajzvázlata pedig 1919-es dátumot visel. A drapériák, a vörös függöny és a fehér törölköző lágyan leomló redői között mesterkélt mozdulattal előrehajló, dekoratív körvonalú nőalakot a félhomályos háttérből erős fény emeli ki. "Korábbi képein az aktok vaskosak voltak, hogy testük súlyos tömegével jobban szembeszállhassanak a fények és reflexek formafelbontó erejével. Szőnyi keménykötésű egyéniségének különben sem felelnek meg a törékeny emberek" - írta erre a korszakra visszatekintve a húszas évek végén Ybl Ervin.
Szőnyi ebben az időszakban több rokon témájú és című képet is festett, az 1921-es Ernst Múzeum-beli kiállítás legkiemelkedőbb - és legmagasabb áron eladásra kínált - darabja a Fürdés után című festmény volt. "A robusztus erővel, fénnyel-árnyékkal mintázott hatalmas figurák betöltik a teret. Mély barnákon alapuló színegységük s idealizálástól ment felfogásuk Rembrandt tanulmányozására vall" - írta Genthon a műről. Szőnyi festménye azonban nem csak stílusában követi Rembrandtot, az egész kompozíció a holland mester egyik híres művének, a Bethsabénak a parafrázisa. Szőnyi képén a csendéletszerű részletek között reneszánsz ízű, architektonikus elemekkel tagolt doboztérben szolgálólányként szorgoskodik "úrnője" körül a padlón kuporgó félakt. Az előző generáció tagjai közül Perlrott-Csaba Vilmos festett ilyen jeleneteket, a Műcsarnok 1917-es Tavaszi tárlatán kiállított festményén is hasonló szituáció látható. Itt az ülő női akt haját egy másik nőalak fésüli, ez a motívum jelenik meg Szőnyinek egy pár évvel későbbi képén, amely címében utal a Fürdés előtt mintájául szolgáló Rembrandt-kép témájára.
Noha ez a mű sem hordoz több utalást a mű témájára, mint bármelyik más kompozíció, egyik-másik aktképhez hasonlóan mégis konkrét bibliai történetből vett címet kap. A címadás ugyanakkor árulkodóan találó, hiszen Bethsabé története a nő intimszférájába észrevétlenül bepillantó férfitekintet klasszikus példája. A bibliai voyeur-szituáció a többi festményre is vonatkoztatható, a zárt térben megjelenő aktok többsége ugyanis "meglesett" nő, a festő úgy mutatja meg őket, mintha nem tudnák, hogy mások is látják őket. Ezért viselkedésük, testtartásuk - így Bethsabé "szemérmetlenül" szétnyíló combja is - az önfeledt természetesség látszatát kívánja kelteni, de a férfiszemmel elképzelt és megkonstruált képek mégis csak a férfi-nézőnek szólnak. Egyébként az adott mű és a címadás közötti laza kapcsolatra utal, hogy a Bethsabét 1923-ban az Ars Unában Fésülés, illetve németül Toilette címmel reprodukálták. Egy másik Szőnyi-festményt az 1925-ös Aktkiállítás katalógusában Pihenés címmel tüntettek fel, de jellege miatt a kompozíció az 1924-es gyűjteményes kiállításon szereplő Vénusz vagy - elsősorban a függönyt félrehúzó szolgáló Rembrandt mitológiai témájú képén is felbukkanó motívuma alapján - akár az a Danaé lehet, amelyet Szőnyi a KUT első 1924-es tárlatán mutatott be. A külvilágtól elzárt és mégis kiszolgáltatott nő, a férfivágy tárgyává váló és birtokba vett Danaé történetét a Szőnyi-kör más tagjai is megfestették. Patkó tájba helyezett jelenetén az arany-esőre váró, hátrahanyatló nőalakot még szolgálók veszik körül, de ezzel a hagyományos ikonográfiai típussal ellentétben Korb Danaéja nem járulékos kellékekkel értelmezett mitológiai alak, hanem napfényben fürdő hétköznapi női akt. Ezekről a képekről amúgy is hiányoznak a klasszikus ikonográfiai minták túlságosan direkt vagy a kortárs valósággal összeegyeztethetetlen elemei, a leselkedő Dávid király pozícióját a néző foglalja el, a csodás módon földre szálló Zeuszt pedig az aranysugarú napfény helyettesíti.
"A Szőnyi-féle robusztus típusok, nehéz idomú aktok jelennek meg a köréje csoportosuló fiatalok képein" - írta Ybl Ervin Szőnyi kompozícióinak kortársaira gyakorolt hatásáról. Nagyméretű festményén Patkó is a többször feldolgozott fürdőzés-témát örökíti meg, sötétből előderengő-felfénylő női aktjaiból nyugalom és erő sugárzik. A félhomályos enteriőrben azonban csak a három elfordított fejű nőalak és a drapériák látszanak, nem egészíti ki őket olyan tárgyi kelléktár, mint Szőnyinél, aki ezáltal többnyire valamiféle narratív keretbe helyezi figuráit. A helyszín Patkónál teljesen semleges műtermi közeg, a súlyos árnyékokat vető, oldalról beeső fényben törölköző aktok Patkó Károly ekkoriban készült grafikáin is gyakran előfordulnak, a kompozíció kétalakos rézkarcváltozatán még erősebben érvényesülnek a kerek formákat szinte horzsolva letapogató megvilágítás fény-árnyék hatásai.
Aba-Novák fürdőző-törölköző nőalakjai, mint például a kétfigurás Aktok, Patkó monumentális aktjainak közeli rokonai, de fokozatosan bővülő kompozíciói egyre több figurát és kelléket vonultatnak fel. Kompozíciói így is sokkal valószerűbbek, mint Szőnyi vagy Patkó képei, megőrzik a műtermi szituáció beállítottságát, művi jellegét. Az 1921-ben készült Női aktok című képen az alakok - ugyanaz a modell megkettőzve -, a vörös drapéria, a letakart asztal és a falra tűzött papírlap esetleges együttesét nem külső keret, történet vagy cím fogja egységbe. Aba-Novák "a tapintási érzék felkeltését" állítja középpontba, és "a nyugodt világításban megfigyelhető súlyos formákat, azok viszonylatait" kutatja. A magabiztosan megkomponált képen ugyan a tömegek plaszticitása a legszembeötlőbb, a vaskos formákat azonban kezdi fellazítani a fény, és a sötét tónusokban ott vibrálnak a még rejtőzködő komplementer reflexek.
A drapériákkal viaskodó vagy éppen szoborszerűen moccanatlan aktokkal szemben Aba-Nováknál a fürdés motívuma is hétköznapian reális marad, az Eta mosdik című kép hátoldalán a művész a modell személyét is megnevezi. Dr. Nagy Eta alakja egy másik, fésülködő nőt ábrázoló aktképen is felbukkan, mindkét festményen a korábbi, monokrómiába hajló, sötét enteriőrbe helyezett tömör testű alakok jelennek meg. Aba-Novákék követői közül a "kismesterek" körében többen is készítettek ilyen jellegű kompozíciókat, példa erre Tihanyi János Lajos mosakodó nőt ábrázoló tusrajza.
Szőnyi egyik, Kállai Ernő által az Új magyar piktúra 1900-1925 című könyvben reprodukált művének is a fésülködés a témája. Az 1921-es Ernst Múzeum-beli tárlaton kiállított Fésülködő nő című képe mellett egy másik félakt is látható volt, ezen a Leány almákkal című festményen szintén tárgyak csendéletszerű együttese egészíti ki a nőalakot, a termékenységre utaló gyümölccsel teli tálak vagy kosarak kerek formáikkal jól illeszkednek az aktokhoz. A kék szoknyás, fehér fejkendős aktmodell a Fürdés után című képen is felbukkan, 1924-ben Szőnyi kollekciójával mindkét kép kijutott a Velencei Biennáléra. Szőnyi korai képeinek koloritja még visszafogott, de Elek Artúr már az 1921-es kiállításon megérezte Szőnyi későbbi színgazdagságát: "A fokozatok kibontatlan sokasága lappang még ezekben a színekben."
Az aktos kompozíciók másik kedvelt magyarázó mozzanata a szépítkezés, a tükörben önmagát szemlélő női figura típusa régi művészettörténeti tradíciókkal rendelkezik. Akárcsak a fésülködés és a testápolás, a tükör előtti "toilette" is jellegzetesen a hagyományos női szerephez tartozó tevékenység. Patkó képén a tükörbe tekintő félaktot - a fürdőző-jelenetekhez hasonlóan - szolgálók kísérik. A korábbi képek zárt, sötét tere megnyílik, a félrehúzott függöny mögött az ablakon át az égbolt látszik, de másoknál, mint például ennek a kompozíciónak az Aba-Novákot és Patkót követő Fonó Lajos által megfestett változatán, tájháttérre látunk.
A szolgálókkal körülvett női akt egy másik tradicionális ábrázolástípus felé vezet tovább, a tájháttér előtt heverő akt - reneszánsz minták nyomán - különböző figurákkal is kiegészülhet. Paizs Goebel a Műcsarnok 1924-es Tavaszi kiállításán egy Vénusz című képpel vett részt, ez minden valószínűség szerint azonos a Festő és modell című festménnyel, amelyen a művész saját magát bújtatta a gyümölcsös tálat tartó szolga szerepébe. A kép tusvázlata a rézkarcoló nemzedék stílusában készült, a festmény viszont, noha témaválasztását és kompozícióját tekintve egyértelműen Szőnyiék inspirációjáról tanúskodik, naturalisztikusabb festői stílusával erősebben kötődik az akadémikus hagyományokhoz. A Szőnyi-kör művészete - akár Paizs Goebelen keresztül is - a még fiatalabbak számára is követendő például szolgált. Kontuly Béla egyik korai, lappangó kompozícióján felcseréli a szerepeket: a közelebbről meg nem határozható témájú képen a fiatal férfiakthoz egy felöltözött nőalak társul.
A fiatalok körében számos reneszánsz ihletésű Vénusz-képet találunk, a változatos összkép Jándi Dávid Michelangelót idéző robusztus aktjától Molnár-C. Pál art decós Alvó Vénuszáig terjed.
Az 1918-1919-ben a Képzőművészeti Főiskolán tanuló Korda Vince röviddel végleges külföldre távozása előtt, 1923-ban Nagybányán festette meg kettős aktját. A kép sokban tükrözi Szőnyi hatását, Korda - más fiatalabb festőnövendékek hasonlóan - átveszi "a testeknek a fénnyel teli térrel, a lokális színeknek a reflexekkel való összhangba hozását." A melegen sugárzó barnás tónusok, a tájképi háttérre nyíló ablakból beáradó ellenfény és az előtéri csendéletrészlet mind olyan festői fogás, amely rendszeresen előfordul a Szőnyi-kör alkotóinak eszköztárában. Korda pihenő aktjaihoz azonban - akárcsak Szőnyi egyik rézkarcán - semmiféle konnotáció nem járul.
A fürdőzésjelenetek nem maradnak meg a zárt szobabelsőkben, az aktok kilépnek a természetbe. Aba-Novák két változatban is megfestett, nagyméretű festményén az előtér keskeny sávjában a grafikákon és az egyalakos műtermi jeleneteken kipróbált testtartásokat variálva fűzi össze önálló kompozícióvá a ruhátlan női alakokat. A háttérben a tusrajzokról jól ismert, differenciálatlan embertömeg gomolyog, a patakban fürdőzők fölé boruló mélykék égbolt azonban nem valóságos, napfényes táj. A természetes megvilágítás következtében megváltozott fényviszonyok sokkal inkább érezhetőek a hasonló témájú grafikákon.