A román fasiszta szervezet, a vasgárda fellépése a kulturális intézmények működésének nem túlságosan kedvező körülményeket teremtett. Ennek következményeként 1935. szeptember 2.-án Nagybánya időszaki városvezető bizottsága az iskola és a kolónia teljes vagyonának átvételéről határozott. A városvezetés kimondta, hogy saját kezelésbe veszi a festőiskola és a művésztelep irányítását és bizottságot szerveztek egy új működési szabályzat kidolgozására. Felmondtak a műtermek minden bérlőjének és megvontak minden eddigi kedvezményt.
A festőiskola tanárai kénytelenek voltak megszüntetni az irányításuk alatt működő iskolát, de tiltakozásukat a városvezető bizottság tudomására hozták, majd két felsőbb törvényszéki szervhez folyamodtak, megfellebbezvén a kisajátítást. Az NFT a kolozsvári felülvizsgálati fórumon a pert meg is nyerte. Természetesen az elégtétel csupán erkölcsi lehetett, a kisajátított vagyon visszaigénylésére nem volt lehetőség.
A körülmények kényszerítő hatásának engedve 1937 júliusában a kolónia vezetői a Nagybányai Festők Társaságának feloszlatását határozták el.
Az új iskolát Gherghe Manu gimnáziumi rajztanár vette át és a tanári munka végzésére Ziffer Sándort kérték föl. Az addigi jogfolytonosság megszüntetése és az új adminisztráció véglegesen válságba sodorta az iskolát. Mind a tanárok, mind a diákok elszakadtak az európai művészet egyetemes áramától.
A következő években még néhány tétova kísérlet történt az iskola megmentésére: 1937-ben esti tanfolyamokat szerveztek, majd a frissen megalakult Képzőművészek Egyesülete vette át az iskolát.
A bécsi döntés után a művésztelep épületeit egy időre kaszárnyának foglalták le. Ez után az időszak után, pedig újra Mikola András és Krizsán János vezette az iskolát. A kevés fennmaradt dokumentum az iskola pangására utal. Télre alig egy-két növendék maradt itt. Nyáron a budapesti Képzőművészeti Főiskola ösztöndíjasai és a Nagybánya iránti nosztalgia miatt idelátogatók javítottak a statisztikán.