A háború következtében többen eltávoztak a művésztelepről, elköltöztek a városból és sokan a háború befejeztével sem tértek már vissza. Akik ott maradtak, azoknak ki kellett dolgozniuk egy hatékony módszert, arra hogy kisebbségi sorsban is fenntarthassák a művésztelepet és a festőiskolát. Thorma János, az egyetlen Nagybányán maradt kolóniavezető, 1919 tavaszán megnyitotta az iskolát, egyelőre hét növendékkel. Emellett úgy döntött, hogy befogadja nyári gyakorlatra a Bukaresti Szépművészeti Akadémia növendékeit. Így júliusban mintegy harminc diák érkezett a fővárosból, valamint Iaşi-ból és Chişinăuból. Velük együtt az év végi kimutatások már negyvennyolc diákot tartottak számon így az iskola újból működőképessé vált.
A bukaresti főiskolásokkal való kapcsolatnak abban rejlik az igazi jelentősége, hogy sok évig biztosította az intézmény zavartalan fönntartását, mivel a román diákok oktatása az erkölcsi elismerést és a szükséges jóindulatot biztosította az egész intézmény számára. Abban hogy a dolgok ilyen szerencsésen alakultak fontos szerepe volt a helyi értelmiségi városi vezető rétegnek is, amely megőrzött egy fajta büszkeséget Nagybánya nevezetessége, a festőiskola iránt.
Emellett a kolónia felélesztésére irányuló próbálkozásainak keretében, Thorma Jánosnak 1924 sikerült a román hatóságokkal is elfogadtatnia a Nagybányai Festők Társasága (NFT) alapszabályzatát. Ez az intézkedés tulajdonképpen gyakorlati és jogi biztosítékául szolgált a közösség szervezeti önállóságának.
Ezekkel a törekvésekkel összhangban, Thorma pedagógiai módszereivel a klasszikus nagybányai hagyományok folyamatosságát kívánta biztosítani. Egy fajta főiskolai-akadémiai képzést szeretett volna nyújtani diákjainak. A jelentkezők minden kötöttség nélkül beiratkozhattak. Felvételi vizsga nem volt. Elméleti képzés nem volt és diplomát sem adtak növendékeinek. Az oktatás kifejezetten gyakorlati jellegű volt. Thorma rendkívül fontosnak tartotta a pontos, alapos, biztos rajztudást. Az élő emberi test anatómiai tökélyű ábrázolását, a helyes tájkivágás szabályainak elsajátítását tekintette alapvetően fontosnak. Oktatómunkájában hasznosította Székely Bertalan tanításait, saját müncheni és párizsi tapasztalatait és a kolónián meghonosodott hagyományokat. Emberi és etikai szempontból is alapvetőnek érezte a külső természet és az ember lelke között fennálló kapcsolat minél őszintébb és mélyebb átérzését, a természet bensőséges szeretettel való tanulmányozását. Ez a művészetelméleti tételként is megfogalmazott elv irányította korrektúráit egész életében. Panteisztikus művészetszemléletébe növendékeit is szerette volna beavatni. Arra bíztatta őket, hogy minél hűségesebben, a tónusos ábrázolás adta lehetőségeket a végsőkig kihasználva igyekezzenek visszaadnia környezetük színességét, a természet ragyogó pompáját.
Thorma karizmatikus egyénisége nagy hatással volt a fiatal generáció értékrendjének, formakincsének kialakulására. Erről az alábbi művek tanúskodnak: Thorma János: Borús időben, Krizsán János: Falu télen, Jándi Dávid: Kilátás Nagybányára, Balla Béla: A nagybányai hegyek között, Patkó Károly: Nagybányai részlet. Ezek után több évtizeden keresztül készülnek világszemléletét hűen támogató alkotások a művésztelepen.