Az Evangélium szerint, mikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, s elöntötte a Szentlélek. A képet ennek a pillanatnak a felfokozottsága, a két kecses, szinte lebegő nőalak megindultsága hatja át. Mária fellibbenő fejkendője sem a szél játéka, hanem a kor megszokott hangulatkeltő eleme. Alóla előtűnik az asszony aranyszőke haja, az ártatlan, tiszta szépség szimbóluma.
Az előtérben látható feltünően nagy méretű írisz, pünkösdirózsa és a szamóca a szenvedéstörténetre utalnak.
A jelenlegi arany hátteret egy ideig kék, majd újabb réteg arany átfestés fedte. A dunai-iskola hatásáról árulkodó táji háttér szintén a főjelenetre való hangulati, tartalmi utalások hordozója, melynek egyes elemei a passió-képeken is visszaköszönnek. Nem célja a természethű ábrázolás, s léptékében határozottan elkülönül a főjelenettől.
A tábla az eredeti oltár bal oldali mozgószárnyának felső képe lehetett, hátoldalát valószínüleg dombormű díszítette. Jelenlegi formájában csonkított.