Bár a selmecbányai Mária-templom egykori főoltára mesterének személye napjainkig azonosítatlan, a sorozat mégis kiemelt jelentőségű, hiszen ritka a ránk maradt magyarországi anyagban ilyen színvonalú, konkrét személyhez köthető alkotás.

A rekonstrukció szerint az oltárt eredetileg nyolc darab, egyenként 180 x 120 cm-es tábla alkotta, két vízszintes sorban elhelyezve. A képek az oltár zárt állapotában voltak láthatók, a két belső mozgószárny kihajtásával pedig előtűnt a belső szobrászati dísz. Kívül Jézus életének ábrázolása a bal felső sarok Angyali üdvözlet-jelenetétől (elveszett) futott végig a felső soron, majd alul ismét balról indult, a jobb alsó táblán a Feltámadással zárva a történetet. Utóbbi képen maradt fenn a festő monogrammja és az 1506-os évszám.

A mester stílusában, megoldásaiban egyértelműen Schongauer, Dürer, Veit Stoss művészetével mutat rokonságot, azonban a képek Mantegna és Pollaiuolo munkáinak pontos ismeretéről is tanúskodnak.

M S mester legjellegzetesebb erényei kiváló hangulatteremtő készsége, magával ragadó koloritja. Kompozícióiban az előtér szereplői dominálnak, nincs egységes arányrendszer, a táji hátterek a dunai-iskola hagyományainak megfelelően a természethűség helyett inkább jelentést, hangulatot közvetítenek a néző felé.