Az 1920-as évek elejének magyar művészetében az avantgarde törekvések mellett felerősödtek az újklasszicista tendenciák. Az első világháború után induló fiatal generáció képein monumentális nyugalmú aktok jelennek meg.
![]() |
![]() |
Kinyilatkoztatás, 1920-25 |
Fürdőző nők, 1926 |
![]() |
![]() |
Vízparti jelenet, 1928 |
Háromfigurás kompozíció, 1929 |
Az emberi alakok Korb Erzsébetnél spirituális tartalmak hordozói, Patkó Károlynál az idilli Árkádia szereplői, Szőnyi Istvánnál pedig hús-vér emberek megtestesítői.
Az évtized végén Medveczky Jenő aktjain szigorú archaizálás figyelhető meg.