|
Ferenczy Noémi (1890, Szentendre - 1957, Budapest) munkája.
Ferenczy Noémit egész életén át foglalkoztatta az ember és a természet kapcsolatának filozófiai értelmezése, s formai megfogalmazásának lehetőségei. Kárpitjai kezdetben a növényi természet szépségét, fontosságát hangsúlyozzák az ember kicsinységével, esendőségével szemben. Majd a természettől való függőség egyidejű kifejeződésével az ember alakja nagyobb formai, s így eszmei hangsúlyt kap, álmodozó, szemlélődő magatartását a cselekvés, a munka váltja fel. A kertészek, favágók, rőzsehordók alakja néhol szinte teljesen kitölti a keskeny, álló formátumú kárpitok képmezejét, s csak jelzések, szűkszavú utalások idézik a természetet. A Korhadt fa favágója nemcsak általánosságban szimbolizálja az emberi munkát. A virágzó, egészséges életszimbólum mellől a betegség, a pusztulás jelképét eltávolítva, megszabja ennek a munkának az irányát.
Kompozíciójának váza két - a kárpit teljes magasságát kitöltő - megközelítően egyenrangú forma: a favágó alakja és a korhadt fa törzse, melyek középen, a képmező felső szakaszán egyenlőszárú háromszög csúcsában találkoznak. A korhadt fa törzsének vonalát erősíti a mögötte álló, vele azonos irányba dőlő virágzó fa. A lilás-vöröses háttértől határozottan válik el a két forma világos, fehér-szürke-barna árnyalataival. A csupasz ágak a teljes képfelületet behálózzák. A nagy szirmú, egyszerű rajzú óriás virágok kitöltik a képmezőt. Részben azáltal, hogy a virágok sűrű egymás mellé helyezésével lezárja a teret, részben többi motívumának két dimenzióban való kiterítése révén juttatja érvényre Ferenczy Noémi a szövött falikárpit egyik legfőbb törvényét, a síkszerűséget.
|
