|
Ferenczy Noémi (1890, Szentendre - 1957, Budapest) munkája, a szőnyeghez készült karton.
Ferenczy Noémi nemcsak tervezte, hanem maga is szőtte munkáit. Szemlélete nagybányai gyökerű. A lírai természetlátásnak, az ember és természet bensőséges kapcsolatának örökségét vitte tovább, amelyet édesapjának, a nagybányai iskola vezető mesterének, Ferenczy Károlynak festészete közvetített számára. Húszas években készített munkáin a dolgozó ember monumentális ábrázolását adta, 1935-45 között a tájábrázolás foglalkoztatta. A Szüret című terv e periódus terméke. A rálátásban ábrázolt domboldal csaknem teljesen kitölti a képfelületet. Az ég keskeny sávjának kékje fokozza a szőlőtőkék őszi izzását. A tőkék nem takarják egymást, a képből kifutó, kissé emelkedő sorokba rendezve dekoratív ritmusban a terület nagyságát is érzékeltetik. Az első sorban dolgozó alak itt sincs egyénítve, olyan harmonikus része a természetnek, mint maguk a növények. A művész áhítatos természetszeretete, humánuma kap itt - a dekoratív műfaj törvényeihez szabott - kifejezést. Ez a költői hatás bizonyos naiv hangvétellel párosul az 1942-ben készült Erdő című terven. A naivok elbeszélő kedvével és suta bájával ábrázolja az előtér (irtás) páfrányszerű növénycsomóit. A domboldalt ferdén átszelő út, a képből kifutó szálerdő, és a távoli hegyek a bal sarokban álló vándor kicsiny alakjára vonatkoztatva, a táj fenséges dimenzióit érzékeltetik.
|
