|
A Szombathely környékéről múzeumba került hársfa "Pietà" kétféle szobrászi hagyományt egyesít magas művészi színvonalon. Mária ölében szinte vízszintesen fekszik Krisztus élettelen teste, mellkasa kidomborodik, jobb karja merőlegesen hull alá. Hasonló sémát követnek a Sopron környéki és felsőőri (Obervart), a 16. és 17. században fölállított egyszerű, népies emlékművek, Pietà-oszlopok tömbszerű kőszobrai és 18. századi utódaik is. Hagyományukat a kitűnő faszobrász a Krisztus siratása-kompozíciók egy másik, vezető bécsi művészek által kialakított típusával egyesítette.
E szobor legközelebbi rokona az 1748-ban felszentelt pinkafői (Pinkafeld) Kálvária-templom főoltárának homokkő "Pietàja", melyet egy régi felirat alapján Matthias Steinl (1644-1727) nevével hoztak összefüggésbe. A szombathelyi eredetűnél nem jobb kvalitású pinkafői szobor közeli analógiája a bécsi kapucinus kripta "Krisztus siratása"-szoborcsoportja, amely elvezet az udvari művészkör, a Strudel-fivérek munkásságához. Ennek stílusa érvényesül a helyi hagyományok mellett a valaha színesre festett, de talán szabadtéri rendeltetésű, lapidáris egyszerűségű hársfa Pietàn.
|
