|
Az ókori fejeket bemutató szoborsorozat könyvtár-berendezés része lehetett. A XVIII. század vége felé a felvilágosodás tanai és az ezzeljáró újfajta műveltségeszmény hatására a magyar főúri életvitelben és reprezentációban is nagy jelentőséget kapott a könyvtár és a dolgozószoba. Ezeknek művészi kialakításában kedveltté váltak olyan portrésorozatok, amelyek egyfajta "szellemi ősgaléria" gyanánt hirdették a tulajdonos érdeklődési körét, irodalmi, tudományos vagy művészi irányultságát. A nagy könyvtárkultúrával rendelkező egyházi rendek és iskolák bibliotékái rendszerint a vallásos írásbeliség nagyjainak állítottak emléket dombormű vagy szoborsorozat formájában. Világi körökben az ez idő tájt elvárt klasszikus műveltségnek megfelelően szívesen készíttették el az antik irodalom, történelem és filozófia ismert alakjainak ideális portréit.
Egy ilyen sorozat hat darabja szerepel a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében; a két koszorús költőt, egy hadvezért, két tudóst és egy női fejet sematikus megoldásuk miatt nem lehet pontosan azonosítani. Határozott vonalú, némiképp karikatúraszerűen túlzott profiljukat talán érmek, plakettek domborműveiről másolta a szobrász. Mesterük a plasztikai dekorációban járatos, rutinos faszobrász lehetett, talán az egész bútort - a szoborsorral koronázott könyvszekrényt - maga készítette el.
|
