|
A szobor a lövői plébániatemplomból származik.
A XVIII. század végi templom falán másodlagosan elhelyezett szoborpár, Nepomuki Szent János és Szent Venánc magasdombormű-alakja nyilván egy nagyobb szobrászi egység, esetleg több figurás oltár része volt. Nepomuki Szent János ritka megjelenítésben látható: szokásos magába mélyedt, keresztet tartó alakja mártírhalálra emlékeztetve a Moldva hídján térdepel, és különös naturalizmussal a hídpillérek között kicsorduló folyóvizet is ábrázolták.
A hazai barokk szobrászatban eddig csak Ercsi Nepomuki Szent János-mellékoltáráról és Perlak főoltárának egyik fülkéjéből (Veit Königer, 1767) volt ismert a hídon imádkozó szent motívuma, amelynek előképe, a stiláris kapcsolatokkal is egybehangzóan, Philipp Jakob Straub egy grazi emlékműve. Ugyanebben a környezetben található a lövő szobor legközelebbi analógiája is: a grazi Königernek a szlovén Nove Celje kastélykápolnájában készült, álló Nepomuki Szent János-szobra (ma a ljubljanai Nemzeti Galériában). A Lövőről - egykor Széchenyi-birtok - származó, finoman meghajló, szabályos arcú, vékony kezű szent kecses testtartását a sok részlettel ábrázolt papi ruha könnyed redővetése kíséri, és a rocaille-díszekkel stilizált alsó rész is erősíti azt a feltevést, hogy a szobor a dunántúli plasztikának a stájer rokokó által meghatározott irányvonalába tartozik. A múlt századi színes festésréteg alól a restaurálás testszínnel kombinált laparanyozott, lüszteres felületet bontott ki.
|
