|
Esterházy Pálnak (1635-1713) és feleségének, Esterházy Orsolyának (?) (1641-1682) térdelő szobra, beállításukból, mozdulataikból következően síremlékfigurának készült. Nem egyedül, hanem egy másik szoborpárral együtt, amely Esterházy Pál testvérét, Ferencet (†1683) és annak feleségét, Thököly Katát (†1701) ábrázolja. (Valamennyi Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában.) Párnán térdelnek mind a négyen, a felemelt tekintettel, imára, hódolatra mozduló kezekkel, az imádkozó tartás enyhe hajlásával, szembenézetre komponálva. A hátoldalak kivájtak, s a térdelésben hátranyúló lábak nincsenek kifaragva, azaz a szobrokat fülkébe szánták. A két kiállított szobor közül a férfit, Esterházy Pált nyakában aranygyapjas renddel (1681-től), kissé historizáló öltözetben - mellvért és rövid ing - parókásan ábrázolták, feleségét pedig magyar viseletben, virágos vállfűzővel, húzott ingvállal, ékköves övvel és nyakravalóval. Bár részletformák - különösen a női viselet lágy redőzései s a fej megformálása - dekoratívak és tetszetősek, az ismeretlen, nem elsővonalbeli szobrásznak nemigen sikerült alakjait egyéníteni. A szobrokat 1894-ben vásárolta Budapesten az Iparművészeti Múzeum, s az eladó származási helyül Pozsonyt (Bratislava) jelölte meg. Az addig ismeretlen ábrázoltak személyét Aggházy Mária határozta meg. Feltételezései szerint a faragott faszobrok nem sokkal 1681 után készültek, s azokat a korábban Pozsonyban, majd 1653-83 között Bécsben működött Balthasar Herold bronzöntő műhelyébe szánták. Azaz e faszobrok, bronz síremlékfigurák öntőmintái lettek volna, ám kiöntésük elmaradt, mert Herold 1683-ban meghalt. Aggházy stíluskritikai alapon a szobrok mesterét, mesterkörét Johann Christian Pröbstl személyében határozta meg, aki 1682 óta brünni polgár volt, s 1720-ban lakóhelyén, Souches tábornok térdeplő bronz síremlékszobrának modelljét készítette. Aggházy Mária hipotézisét átvette a későbbi szakirodalom is. Az újabban előkerült források azonban ezt a hipotézist némiképp módosítják.
A négy faszobor valóban a két Esterházy testvér (Pál és Ferenc) és feleségeiket ábrázolja, s bizonyosan Pál nádor megrendelésére készült. De nem öntőmintának, hanem a kismartoni (Eisenstadt) ferences templom kerengőjéből nyíló Esterházy-mausoleum számára. Noha az Esterházyaknak már volt temetkezőhelye, az Esterházy Miklós nádor - Pál apja - által épített nagyszombati (Trnava) jezsuita templomban, mégis, mivel annak kriptája nedvesnek bizonyult, Esterházy Pál - 1678-as végrendeletének tanúsága szerint - ugyanott új temetkezőhelyet, Mausoleumot kívánt építtetni. Elképzelése olyan kétszintes halotti kápolna volt, ahol az alsó kápolnába temetkeznek, s itt is és a felső kápolnában is oltár áll. A két teret pedig rácsos nyílás köti össze, rálátással a lent nyugvókra. Olyan formán tehát, mint a főhercegi mauzóleumnál Grazban, ahol egyébként Esterházy Pál a jezsuiták iskolájában tanulmányait kezdte. Esterházy Pál a családi mauzoleumot azonban végül is nem Nagyszombaton, hanem rezidenciája székhelyén, Kismartonban, az ottani ferenceseknél építette meg. Ő maga is oda temetkezett. Az Esterházy-kriptát ugyan 1856-57-ben teljesen átépítették - úgy, ahogy az ma is látható - ám korábbi állapotának rekonstrukciója mégis lehetséges, mert fennmaradt egy 1835-36-ból származó részletes leírás a kripta belsejéről, továbbá az 1856-57-es átépítés előtti felmérési rajz is.
|
