|
A soproni Szent Mihály-templom barokk berendezéséből két angyalszobor őrződött meg a Szentlélek-plébánián. Mivel a templom egykori főoltára (1752) ma is megvan Nyulason (Jois), két mellékoltára pedig Pérre és Nagylózsra került a múlt századi átalakításkor, az 1841-ben összeírt barokk mellékoltárok közül az 1749-ben emelt Mária-oltárra vagy az 1752 utáni Őrangyal-oltárra lokalizálhatjuk a két álló angyal-alakot. A töredékesen megmaradt attribútumokból és nyomokból ítélve átgondolt ikonográfiai együttes részét alkothatták: az egyik angyal jobbjával a mózesi érckígyót tartó póznát foghatta, párja pedig Krisztus keresztjére mutat, lábánál koponya és csontokon tekeredő kígyó. Kissé alulnézetre komponáltak, eredetileg talán oltároromzaton helyezkedtek el.
A Szent Mihály-templom barokk berendezésének mestereiről fennmaradt források éppen a század közepe táján hiányosak; a festményeket Bécsből rendelték (Bartolommeo Altomonte, 1739; Felix Ivo Leicher, 1750-es évek; Troger-kör: "Őrangyal"-kép, 1750 körül), a bajor származású soproni szobrász Schweitzer György pedig az 1760-as években készíthette kiváló, szobros "Betlehem"-oltárát. A két angyal régiesebb, súlyosabb figurája még mentes a délnémet rokokó stílusjegyeitől. Arányos testük keresetlen mozdulatuk és az oldalukon dekoratív tömegként, egyben statikai támaszként feltorlódott, függőlegesen redőzött drapéria inkább Bécs vagy az Alpok vidékének Johann Meinrad Guggenbichler és Joseph Thaddäus Stammel nevével fémjelzett faszobrászi hagyományait őrzi. Nem feltétlenül import művek; Sopron szobrászatának későbbi színvonala feltételezi a hasonló kvalitású előzményeket.
|
