|
Gróf Károlyi Ferencet festője a hadvezéri képmások megszokott pózában, csípőre tett kézzel, kardját markolva festette meg. Ám az élénk, kissé kihívó tekintet, a jellemzően hetyke tartás, a testesedő középkorú férfi erőteljes karaktere fellazítja e konvencionális portrétípus gyakori merevségét. A pirospozsgás, kerek arcú, dús szemöldökű, pödrött bajszú magyar főúr megjelenését, a festő művészi eszközeinek változatos skálájával igyekezett rangjához méltóvá tenni. Ezt segíti a ruha díszítettsége, a tömör megfogalmazást gazdagító részletek érzékeny megfestése, anyagszerűsége, amely a prémszegély és a kócsagtoll finom szálainak, valamint a tollforgó csat ötvösremekének visszaadásában teljesedik ki. Határozott és biztos modellálókészség, lendületes ecsetkezelés és virtuóz festői technika jelenti a kép festőjének művészi erejét, amelyhez az ábrázolt egyéniségnek érzékletes bemutatása, tehát a portréfestő-erények legjelentősebbike párosul.
Károlyi Ferenc - akit a festményen lovassági tábornoki egyenruhában láthatunk - nevét nemcsak mint a róla elnevezett lovassági ezred parancsnoka tette ismertté. A franciás műveltség és szellem iránt korán fogékonnyá vált főúr tevékenysége azt bizonyítja, hogy a francia felvilágosodás eszméi korán elterjedtek Magyarországon. Birtokának központjában, Nagykárolyban nyomdát alapított, amelynek elsődleges feladatául tankönyvek, geográfiai munkák kiadását tűzte ki. Talán nemcsak a református Debrecen közelsége, de a felvilágosodás vallási türelemre intő eszméi is magyarázzák, hogy katolikus létére élénk szellemi kapcsolatot tartott fenn református teológusokkal, s pedagógiai szempontú fordításai közt az első egy svájci református teológus francia nyelvű munkája volt.
Arcvonásait egy Bécsben vagy Pozsonyban működő festő örökítette meg e képen 1748-1750 körül.
|
