|
A XVII. századi templomi berendezés egyik jellegzetessége a fából készült halotti emléktábla, az epitáfium, melynek legszebb példáival Csetneken és Lőcsén ma is eredeti helyükön találkozhatunk. A kisszekeresi templomból, a Rozsályi Kunok temetkezési helyéről, a XVII. század második negyedéből származó "Tárkányi-epitáfium", akárcsak a műfaj legtöbb darabja, tagolásában, architektonikus felépítésében, festett és szobrászi díszítésben az egykorú oltárok rokona. A szokásosnál kissé nagyobb középképen a kereszt - a Megváltás fája - alatt az özvegyi ruhás Kun Anna mellett ott térdepel mindkét férje és két házasságából született összes gyermeke. A keretet lendületes plasztikájú hermapilaszterek és harmonikus színezésű, formájuk alapján fülkagyló- vagy porcornamensnek nevezett áttört faragványok díszítik. Ugyanez a Sziléziából elterjedt motívumkincs tűnik fel az egykorú oltárokon, kórusmellvédeken, szószékeken, orgonaházakon is. A Tárkány-epitáfium faragványainak mestere is talán a lőcsei Szent Jakab-templom berendezésének díszítésében működött közre. A keretet kétoldalt díszítő keskeny hermák élesen metszett arcvonása, valamint a kép fölötti faragvány groteszk fintorú kerubja a Szent Jakab-templom szószékfeljáróját díszítő hermafejek leszármazottjai.
|
