A kép Dubravicaról származik, feltételezhető azonban hogy Budán festették
Szent Anna három házasságából született három lányával és azoktól származó unokáival ül együtt a képen. Feltűnő, hogy ugyanakkor egyik férj sincs jelen. A matriarchával azonos padon - bár fiatalabb korára utalva párna nélkül - ül Szűz Mária, kettőjük között a feltűnően nagyocska kis Jézus. Az asszonyok közül egyedül Mária pompás hajfürtjei vannak szabadon, szüzességének csodálatos megmaradását jelezve. Az egykor bizánci ikonokon ábrázolt jelenet hieratikus emelkedettsége eltűnt, a kissé nyüzsgő elrendezés, a zsánermotívumok hangsúlyozottan életszerűvé teszik együttesüket.
A kép stílusa teljesen egyedülálló Dubravica környékén, a bányavárosok festőinek körében, inkább a bajor, illetőleg frank művészettel tart kapcsolatot. Az alakok Hans Suess von Kulmbach típusaira emlékeztetnek, bár azoknál erőteljesebbek, durvábbak. A redők finom, ideges hullámzása, a gyerekek hajának oldalra csapott tömege a dunai iskola festőinek képeiről ismert, az ő felfogásuktól azonban merőben idegen az együttes zárt szobába helyezése. Egy vérbeli dunai mester inkább szabad természetet festett volna köréjük, buja fákat, égbe nyúló hegyormot.
Bár az egykori Magyarországon a művészeti alkotások olyan nagy számban semmisültek meg, hogy az analógiák hiányából meggondolandó mindjárt következtetést levonni, ebben az esetben talán megengedhető. Tudjuk ugyanis, hogy a falu, Dubravica földesurai, Dubravicky László és Márk fontos pozíciókat töltöttek be a Jagelló-királyok udvarában, az utóbbi még főlovászmester is volt. A családban gyakori a János név, az evangélista kiemelése - ő az egyetlen felnőttesen öltözött a gyerekek közül, hóna alatt későbbi attributumával, a könyvvel, Szent Anna lábánál - nyilván egy rokon kisgyerekre tett célzás. A budai udvarban forogva Dubravicky László vagy Márk könnyen megismerkedhetett egy ottani festővel, megfestethette vele az itt bemutatott táblát. Alighanem ez a legkézenfekvőbb magyarázata a stílus különösségének.
|