|
Az oltárkép Eperjesről származik.
Hütter János városi szenátor fogadalmi képén a jól ismert téma némileg gazdagabban látható. Saját magát is megörökítette fiával együtt, mögötte védőszentje, János evangélista áll, jobbját pártfogón az imádkozó alak vállára téve. Szűz Mária mögött pedig - ritkaság ez a Szent Anna harmadmagával-jeleneteknél - Szent József támaszkodik. A helyiség akár egy Dürer-metszet nyomán készülhetett volna, a dongaboltozat adta tágasság, a reneszánsz ízű építészeti díszítőformák bőséges alkalmazása nyilván nagyon ünnepélyes hatást akart kelteni. A terasz korlátjának bábjai feltűnően hasonlítanak a bártfai városháza 1509-ben elkészült, nyilván az egész környéken újdonságszámba menő külső lépcsőjének korlátjára. A mögötte látszó, ügyesen megfestett tájrészlet fő motívuma, a malom az őrlenivalót vivő emberekkel nyilván nem csupán bájos zsánerkép, hanem szimbolikus mondanivaló hordozója. Amint a búza csak malomkövek között megtörve lesz alkalmas arra, hogy liszt, a miseáldozatnál felhasználandó ostya sütésére szolgáló nyersanyag legyen belőle, úgy a két szent nő ölében féltő szeretettel és nagy tisztelettel tartott Jézusnak - akinek testét csak tiszta fehér leplen keresztül érintik meg - keserves kínhalált kell halnia, hogy az emberiség megváltása megtörténjék.
A tábla stílusa feltűnően - a régi magyar művészetben a lőcsei Szent Anna-oltárhoz való hasonlósága ellenére is elszigetelten - augsburgias. Ez azt is jelenti, hogy a puttók, az építészeti részletek és hasonló apróságok révén az augsburgi festőiskolához hasonlóan igen olaszos akart lenni. A szenátor arca, a középkori gyűjtemény egyetlen képmása, Dürer Fugger-portréját juttatja a néző eszébe. Alighanem ez a különös tünemény magyarázata is: a Thurzó-Fugger bányászati és érckereskedelemi társaság éppen ezekben az években volt hatalma és tevékenysége tetőpontja, az ő közvetítésükkel könnyen magyarázható a máskülönben ritka művészeti hatás megjelenése.
|
