|
A Dunántúlról meglepően kis számban maradtak ránk középkori képek. Az alsólendvai németújvári táblákon kívül csupán két, a nagytótlaki templomból származó oltárszárny ad hírt az ország délnyugati részének festészetéről, holott a források több dunántúli szárnyasoltárt említenek.
A nagytótlaki oltárszárnyak belső képei Mária életének eseményeit ábrázolják, a külsőkön az ülő Szent István, Szent Imre és Szent László, valamint Szent Miklós látható. A táblák már földrajzi helyzetükből következően is az osztrák festészettel tartanak távoli rokonságot, különösen a XV. század végének felső-ausztriai emlékeivel. Az az ikonográfiai típus, amely Mária halálát úgy ábrázolja, hogy a térdelő Szűzanyát kizárólag az apostolok figurális csoportja veszi körül, 1500 körül vált általánossá. Az ausztriai domborműszobrászat különösen kedvelte. Az intérieur-részletek hiánya tehát a típus jellegzetessége, nem az ábrázolás fogyatékossága. A tábla festőjét a finoman rajzos ecsetkezelés jellemzi, típusai kedvesen egyszerűek, a színek világosak, derűsek, különösen hatásosak a tájháttér friss zöldjei és Mária fehér köpenyének lilás árnyékolása.
A jelenetek: Angyali üdvözlet, Jézus születése, Királyok imádása, Mária halála.
|
