Az oltárnak csaknem valamennyi festménye és szobra ránk maradt, csupán az oltárszekrény fölötti oromzat veszett el. Az oromzatot feltehetően az a három szobor díszítette, amely Cserényből került a besztercebányai múzeumba. Az oltárszekrény keményen faragott, tömbszerű figurái a XV. század közepi szigorú stílus következetes továbbfejlesztésének szép példái. E tekintetben rokonság fűzi őket az ugyancsak 1483 körül készült garamszentbenedeki főoltár és a lőcsei Vir dolorum-oltár szobraihoz.
Az oltárszárnyak belső és külső festményei nyolc jelenetet mutatnak be Szent Márton életéből, és a Jánosréti Mester igen erős hatásáról tanúskodnak. A jánosréti Szent Miklós-főoltárához hasonlóan szerkesztett epikus legendajeleneteken azonban a cserényi oltár festőjének szárazabb előadásmódja érezhető, akinek stílusa a tanítvány szintjén marad. A két oltár közötti hasonlóság azonban kétségtelenül műhelyközösségre vall, s az egymáshoz közeli bányavárosi és zólyomi művészet szoros kapcsolatáról ad hírt.
A szekrényfülke festett faszobrai 147, 135, illetve 147 cm magasak. Az oltárszárnyak jelenetei temperával készültek fenyőfán, méretük egyenként 79,5 x 75 cm, az ugyanígy készült predella mérete 45,5 x 197,5 cm.
|