Szent Mária Magdolna mennybevitele-oltár

A Mária Magdolna-oltár egyes feltételezések szerint Kassáról került a Sáros vármegyei Berkibe. Az oltárszekrény domborművének stílusjegyei is a kassai művészettel mutatnak közvetlen kapcsolatot. A forgatható és merev szárnyak festményei azonban kétségtelenül gyengébb mester munkái. A Szent Orsolya vértanúságát bemutató festmény hátoldalán Szent Margit látható. Ezen a képen a padló játékos díszéből kialakult, betűkhöz hasonló motívumban korábban a festmények mesterének monogramját vélték felfedezni, ez a megállapítás azonban nem bizonyult helytállónak. Mária halálát a festő az utolsó imának a XV. század utolsó negyedében különösen kedvelt ikonográfiai típusa szerint jelenítette meg.

Ez az ábrázolásmód, amely nem a halál motívumra tette a hangsúlyt, hanem arra, hogy Mária utolsó imája közben átadta lelkét Krisztusnak, és ő is a mennybe jutott, megfelelő párhuzamot szolgáltatott Krisztus mennybemeneteléhez. E két festmény fogja közre a Magdolna mennybevitele-domborművet. Szent Orsolya és a tizenegyezer szűz vértanúságának jelenetével a Kálvária és a tízezer vértanú ábrázolása került szembe. Ha a mozgatható oltárszárnyakat becsukták, azok külső oldala mellett az ún. merev szárnyak is láthatóvá váltak. A merev szárnyaknak már csak az előoldalát festették meg; segítségükkel az oltár csukott állapotban is megőrizte eredeti szélességét. A bal oldali merev szárny alsó képén Egyiptomi Mária álló alakja, aki Mária Magdolnához hasonlóan bűnös élet után vonult vissza, hogy bűnbánatot gyakoroljon. A legenda szerint három kenyeret vitt magával a sivatagba, ezeket tartja attributumként a berki oltáron is a kezében.