|
A kép Turdossinból származik.
Ennek a Krisztus siratása-táblának - eredetileg egy szárnyasoltár középképének - az ikonográfiája igen gazdag, a passió történetének különböző időben megjelenő szereplőit együtt látjuk rajta. Jobbra a kenetesedényekkel a három Máriát, akik a Biblia szerint csak később, húsvét vasárnap reggel érkeztek Krisztus sírjához, balra Arimathiai József és Nicodemus, akik a holttestet még pénteken levették a keresztről. Félkör alakban veszik körül a fiát ölében tartva sirató Máriát. A Pietá motívuma központi szerepet kap a kompozícióban, Krisztus keresztirányban hosszan elnyúló alakja az avignoni Pietát idézi. A fájdalom naiv, bánatos hangon szólal meg.
A szereplők egyes típusai a lengyel táblaképfestészettel tartanak rokonságot, különösen a fejét tenyerébe hajtó János evangélista, aki hasonló mozdulattal látható a Czarny Potok-i és žywieci Siratáson; ez a mozdulat cseng vissza a mateóci oltáron Szent Imre halálának jelenetében a sajnálkozó leány alakjában. A lengyel ábrázolások a XV. század közepén működött jelentős mester, chomranicei képéről elnevezett "Siratás Mestere" művészetéből táplálkoznak, akinek munkásságán még közvetlenül kimutatható a híres flamand festő, a Flémalle-i Mester hatása. A turdossini Pietá festője ismerte ugyan a lengyel emlékeket, erre utal többek között a kép ezüst háttere; a centrális kompozíció és a stílus bizonysága szerint azonban elkülönül tőlük. Festészetére az arcok, szemöldökök, valamint a Krisztus-test körvonalainak finom rajzossága, a keményen törő drapériák, a lila, zöld és piros színek ritmikus váltakozása a jellemző.
|
