|
A jelenet középkori város határán játszódik, ahol a városfal építésén dolgozó kőművesek kővel, vakolókanállal, kalapáccsal támadnak a szelíd arcú püspökre. Egy Újszandecből származó lengyel oltártáblán hasonló jelenetet láthatunk: a pogány poroszok a felemelt karú, követ dobó kőműves gesztusához hasonló mozdulatokkal űzik el a térítő Szent Adalbertet a város határából. A X. században élt prágai püspök kultusza korán elterjedt Magyarországon és Lengyelországban. Ezt bizonyítja, hogy neki szentelték az esztergomi székesegyházat, amelynek XII. századi díszes főkapuján, a Porta speciosán ábrázolták is. Nyugvóhelyén, a lengyelországi Gnieznóban a székesegyház XII. századi bronzkapuja tanúskodik tiszteletéről, de csak kevés gótikus szárnyasoltár maradt fenn, amelyen Szent Adalbert legendája látható.
A táblának a lengyel festészethez, különösen a krakkói székesegyház Szentháromság-oltárához fűződő kapcsolatai már korábban is ismertek voltak, de a kutatás eddig nem foglalkozott a képfelület nagy részét betöltő, szokatlanul hangsúlyos városábrázolással, amelyben Krakkó ideális látképét sejtjük. A táblaképek városképei ritkán azonosíthatók biztonsággal, és sohasem vetekednek a metszetek topográfiai hűségével. Mégis, ebben az esetben több hangsúlyos elem csábít erre a feltevésre, így a jól elkülönülő várhegy, a Wawel és a fallal körülvett város számtalan templomával, köztük a Mária-templommal, amelynek egyik tornya a legenda szerint leomlott. A tábla erősen rongált külső oldalán egy ferences szerzetes látható égő templommal, az épület a krakkói ferences templomra emlékeztet.
|
