|
Az oltárszárnyak belső és külső képei két különböző kéztől származnak. Az oromképeket a szárnyak külső oldalainak festője készítette, aki a lengyel-magyar határvidék legjelentősebb XV. század közepi festőjénél, a Mateóci Mesternél tanult.
A szárnyak belső festményei ugyancsak északi kapcsolatokat árulnak el, és az 1447-ben készült boroszlói Szent Borbála-oltár stílusának ismeretét tanúsítják. Ez a jelentős sziléziai alkotás példaképül szolgálhatott a mesternek az elbeszélő kedv, egyes arctípusok és a táj növényi részleteinek megfestése tekintetében. A Joachim áldozatának elutasítása jelenetén a festő a korban szokásos építészeti keretelés segítségével sikerrel ábrázolta a templom-intérieurt, s a többi képein is törekedett az építészeti elemek és a szereplők hiteles elhelyezésére a tájban. Ebben a tekintetben a legsikerültebb a Joachim kesergése-jelenet, ahol a soktornyú városon kívül a kanyargós úttal és a legelésző bárányokkal ábrázolt domboldal előtt gazdag növényi környezetben látjuk a bánkódó Joachimot. A képek élénk, világos színezése, a naiv, meseszerű hangulat feledteti a festő rajzbeli fogyatékosságait, aki a legendaábrázolások újabb, a táj- és térérzékeltetés révén az előbbieknél korszerűbb irányzatát képviseli.
|
