|
A trónus lépcsőjének legalsó szegélyén G 1471 H jelzés, a mester szignatúrája és az oltár készültének ideje, a lépcső két oldalán pedig Ernuszt János, a donátor, budai polgár címere látható, aki Mátyás király kincstartója volt, és 1470-ben lett Turóc vármegye főispánja. Ernuszt János a budavári Nagyboldogasszony-templom mellett, a cinteremben építtetett kápolnát, amelyet sírhelyéül szánt. 1476-ban kelt végrendeletében bőkezűen gondoskodott a kápolnáról és az oltárok számára képekről. Feltételezhető, hogy GH mester főrangú udvari mecénása révén kapcsolatban állt az ország központjával, Budával, és így az oltár a teljességgel elpusztult budai táblaképfestészetre is fényt vet.
A kép a Szentháromság egyik különös típusát, a Kegyelem trónját ábrázolja, ahol a trónoló Atyaisten keresztre feszített fiát tartja maga előtt, a Szentháromság harmadik tagja, a Szentlélek galamb alakjában lebeg Krisztus feje felett. Az Atyaisten trónjára "égi sátor" borul, amelybe az angyalok által széthúzott függöny enged bepillantást.
Bár a Szentháromság ábrázolásának ez a típusa a XII. század óta ismeretes, a halott Krisztus tiszteletének újraéledésével, a XIV. század végén és a XV. században válik újra kedveltté. A széthúzott függönyű sátor, amely a csodás látványt kiemeli, először a németalföldi festészetben jelenik meg az 1430-as évek vége felé a Flémalle-i Mester ma Szentpéterváron található festményén. GH mester képe tehát e nagy hatású híres mester kompozíciójának széles körű elterjedésére vall. A németalföldi művészet távoli hatása azonban más stiláris jegyeken is érezhető, mint az angyalok Dirk Bouts alakjaira emlékeztető megnyúlt arca vagy az Atyaisten ruhaszegélyének és dicsfényének drágaköves berakása. Németalföldi hatásra utal az oltár szárnyképeinek stílusa is.
|
