|
A németlipcsei oltár festője Jézus születése a XV. században általánosan elterjedt ikonográfiai típus szerint ábrázolta. A térdelő, gyermekét imádó Máriát jelenítette meg, hasonlóképpen, mint PN mester. A Szent József kezében tartott laterna - a Szent Brigitta látomásaiban gyertyaként említett fényforrás realisztikusabb formája - azt szimbolizálja, hogy az isteni fény, amely a Kisdedből sugárzott, mindent elhomályosított. A Szent József kezében tartott fényforrás eredeti jelentése később feledésbe merült, egyszerűen az éjszaka jelzésének tekintették. A Gyermeket éneklő angyalok kara köszönti, s a hegytetőn a pásztoroknak az égen megjelenő csillag és egy angyal adja hírül a csodálatos eseményt. A festő nem törekszik a szereplők térbeli elhelyezésére, a hátteret a régies arany mustrával zárja le. Mária nagy, babaszerű feje is a XV. század első felében szokásos sablon szerint készült. Mindez kedvesen naiv hangulatot kölcsönöz a jelenetnek. A kemény törésű ruharedők és az oltár passiójeleneteinek drasztikus volta azonban elárulják, hogy a németlipcsei főoltár két korszak stílusváltásának mezsgyéjén készült. Ez a kettősség a XV. század közepi lengyel és magyar festészetben egyaránt megtalálható. A főoltár számos tábláját készítő, bizonyára népes festőműhely kölcsönhatásban állhatott a szomszédos kislengyelországi festészettel, bár ez a kapcsolat korántsem volt olyan szoros, mint a század közepének vezető művésze, a Mateóci Mester esetében.
|
