A pécsi román kori székesegyház háromhajós, háromapszisos, két toronypárral rendelkező bazilika volt, melyet a XIX. század végén gyökeresen átépítettek. A napvilágra került több száz faragvány legjavát a székesegyház kőtárában őrzik. Ezek egy magas művészi színvonalon dolgozó szobrászműhely tevékenységéről adnak hírt, mely a burgundiai szobrászat eredményeit elsőként honosította meg Magyarországon. A Jelenések Könyvében leírt huszonnégy "aggastyán" egyikét ábrázoló, a XII. század harmadik negyedéből származó kőfaragvány a székesegyház szentélyrekesztőjéhez tartozhatott, néhány hasonló töredékkel együtt. A figuráknak különleges jelentőséget ad az építészettől elszakadó, mintegy önálló szoborként való megfogalmazása és a gazdag dekoratív faragásmód.
A csoport a délfranciaországi szobrászat kedvelt motívuma volt, a pécsi csoport az egyetlen Franciaországon kívüli képviselője az ábrázolásnak.
|