Az 1757-től budai polgár Weber József Lénárd minden bizonnyal sziléziai származású, a schweidnitzi Weber-szobrászdinasztia sarja. A család frankföldi eredetű, első ismert szobrász tagja Johann Balthasar. Ennek fia, Georg Leonhard Weber (1670-75 körül - 1732 után) már Schweidnitzben él, itt keresztelik öt gyermekét, akik közül három fiú szobrász lesz. Ebből a harmadik generációból juthatott Dél-Morvaországba az 1702-ben született Joseph Weber, aki azonos lehet a Nagyszombatban (Trnava) 1749-ben polgárjogot nyert "Joseph Leonard Weber Loco Svejnicz" bejegyzésű mesterrel. Budán 1753-tól szerepel a neve a születési anyakönyvekben, hét gyermeke keresztelője alkalmából; szobrászi tevékenységéről 1757-től szólnak adatok.

Stilárisan értékelhető művei a vízivárosi Szent Anna-templom kapujának "Hit, Remény, Szeretet"-kőszobrai, 1765-ből, majd a Flórián-kápolna homlokzati "Szent Flórián"-szobra és orgona-, mellékoltár-, és főoltárfigurái (1761-66) - ezek az immár internacionális rokokó plasztika budai környezete illeszkedő, kvalitásos emlékei. Meghalt 1773-ban hetvenegy éves korában. Az 1784-ben még Budán tevékeny Weber József Lénárd II. szobrász a fenti mesternek 1738-ban Neustadtban (Prudnik) született fia lehetett.