Vaszary János művészete azoknak a mind méretükben, mind jelentőségükben méltán nagynak mondott életműveknek (Csók, Rippl-Rónai, Csontváry) a sorában helyezkedik el, amelyekből kirajzolódik a magyar posztimpresszionizmus összetett képe. A festészet mellett gobelintervezéssel is foglalkozott; Mézeskalácsárus c. műve 1906-ban készült, abban a stílusperiódusában, amelyben festészetére is, textilművészetére is a szecesszionizmus dekoratív formavilága nyomta rá bélyegét. Vaszary szecesszionizmusa azonban mindvégig megőrzött valamit a pályakezdő évek naturalista fölfogásából, s még a gobelintechnikában is - amely pedig önként kínálja az elvontabb ornamentika lehetőségét - a klasszikus képszerkesztés alapján és realisztikus elemekkel fogalmazta meg témáját.
|