|
A városi világítás című festmény elválaszthatatlan az egykorú életérzéstől, képzőművészeti áramlatoktól. Igaz vallomása annak a festőnek, aki így írt 1927-ben: "a kialakuló művészethez több köze van egy lokomotívnak, mint Rafaelnek". Vaszaryt magával ragadta a húszas évek technikai forradalma által átalakult természet, elsősorban a nagyváros képe. A festmény két részre tagolódik. Függönytelen hatalmas ablakon keresztül láthatjuk a kivilágított nagyvárosi utcát, rádió-cég, tánclokál fényreklámaival, hirdetőoszloppal, az utcán haladó autók és emberek soraival. Az ablak előtt a szobában, a kép előterében bubifrizurás, fanyar szépségű, fiús alakú akt fekszik, a kor női szépségideálja. A tárgyak kontúrjai által horizontálisan-vertikálisan tagolt utcát a kép átlóinak irányába reflektorok csóvái bontják meg, melyek fényéből a szoba terébe is jut, hogy a női teste átitassa és kiemelje környezetéből. Ezt szolgálja az akt alatt elhelyezett fekete takaró is, és a festőnek az a megszokott módszere, hogy az emberi alakot némi plasztikus formaadással kiemeli a síkra áttett, dekoratív környezetből. A mű megformálásának mikéntjébe Vaszary a maga módján beleépítette a purizmus és konstruktivizmus tanulságait anélkül, hogy természethez való kötöttségét föladta volna.
|
