|
Vaszarynak a tízes évek elején készült elegáns, könnyed, a vonal dekoratív ritmusára épített, minden árnyékolás nélküli tusrajzait váltják fel az I. világháború frontjain készült vázlatoknak szálkás, realista ceruzavonásai vagy a döbbenetet színekre átköltő akvarelljei.
A szerb fontra 1914 novemberében ment a festő. A Rippl-Rónai megörökítette kezdeti lelkesedés ábrázolását a későbbi eseményekről tudósító művészek vázlatkönyveiben a frontokon készített megdöbbentő rajzok követik. Az egymás sebét kötöző vagy a lángoló falvakból menekülő emberek nyomorúságát nagy együttérzéssel jelenítették meg. A művész hagyatékából a gyűjteménybe került lap és a hozzá hasonló képek ragyogó színei, sodró ereje tanulságként tovább élnek Vaszary festészetének háború utáni korszakában is. De ekkor már a nagyvárosi kávéházak, mulatók, a gondtalan tengerparti nyaralók élete foglalkoztatja, ezek témái lépnek a háborús lapok helyébe.
|
